Zelenszkijnek semmi sem drága: elárulta, hogyan váltaná ki a nyugati fegyvereket

Az ukrán elnök nemcsak a kormányt alakítaná át, új elképzelései is vannak a hadseregről.

A nép olyan, mint egy folyó: ha egy közösségnek nincs medre, ha nincsenek eszmék, célok, akkor tör-zúz a víz ereje, árvíz pusztít – mondja Böjte Csaba ferences szerzetes. Mindennapi csodákról, a határaink tágításáról és a jézusi szeretet harcmodoráról is beszélgettünk Csaba testvérrel. (A beszélgetés a Maxima című adás szerkesztett változata)
Amikor 2019-ben elindítottuk a nyomtatott hetilapot, ön volt az első címlapon, a győzelem jelét mutatta. Mi történt azóta?
Van egy alapképlet az életemben: ahol lehet segíteni, jót tenni, tegyük meg, mindig tudatosítsuk magunkban, hogy mi is Krisztus-hordozók vagyunk. Ez az én életfilozófiám. Óriási dolog, hogy az Isten jónak lát velem egy asztalhoz ülni, hogy velünk, emberekkel akarja a világot tovább teremteni. Ez olyan méltóságot ad minden embernek, hogy ennél gyönyörűbb dolgot el sem tudok képzelni. Az előző harmincöt évben az volt a jelszavam: a szolgáló szeretet útján, Isten jelenlétében, jókedvvel. Ezt követtem és szeretném követni, amíg élek. Jó dolog jónak lenni, jót tenni, jókedvűnek lenni, és jó dolog Isten jelenlétében élni.
Hogyan látja a dévai alapítvány helyzetét és általában az erdélyi magyarság sorsát?
Nem hiszem, hogy lenne valamilyen mennyei forgatókönyv az erdélyi vagy Kárpát-medencei magyarság számára. A meccspályán vagyunk. Az ellenfél elég erős, de hogy kapunk gólt, vagy rúgunk, az tőlünk függ. Jézus egy helyen elmondja, kinek tekinti magát: vigasztalónak, bátorítónak. Mi is mindannyian Isten képére, hasonlatosságára születtünk, az a dolgunk, hogy egymást vigasztaljuk, bátorítsuk. Ha a csapat kap is egy-két gólt, a lelátón a szurkolók tovább drukkolnak. Az utóbbi harminc évben bizony súlyos gólokat kapott az erdélyi magyarság, pontokat veszített, körülbelül egymillió embert. Ez nagy lemorzsolódás, de a focis példánál maradva, ha a csapat elkeseredik, akkor még vagy hármat kap, ha viszont összeszedi magát, győzhet is. Én az utcáról fogadok be gyerekeket, olyanokat, akiken már az úthenger is keresztülment, az első dolgom mindig megnyugtatni őket és lelkesíteni: meg tudjátok csinálni! Nézzetek szembe magatokkal, Isten remekművei vagytok! Meg lehet fordítani a folyamatokat egy ember életében is és akár egy közösségében is. Rengeteg pozitív történetet tudok elmondani Erdélyből, ahol mélyről, nagy bajból sikerült talpra állniuk embereknek, közösségeknek. Nyolc olyan település van, ahol több a keresztelés, mint a temetés. Nemrég voltam Oroszhegyen, ez egy kis község Székelyudvarhely közelében, amely híres a szilvapálinkájáról. Tudja, mit mondanak arrafelé, hogy melyik szilvából lesz lekvár? Abból, amelyik feladja az álmát. Mi ne legyünk lekvár, ne adjuk fel az álmainkat!